A VÁROS MINDENKIÉ

A VÁROS MINDENKIÉ ÖNSZERVEZŐDŐ CSOPORT; EGYENLŐSÉGÉRT ÉS IGAZSÁGOS TÁRSADALOMÉRT TENNI AKARÓ AKTIVISTÁK ALKOTJÁK. AMITŐL KÜLÖNLEGES, AZ AZ HOGY MAGUK AZ ÉRINTETTEK KÜZDENEK AZ ELSŐ SOROKBAN.

A hajléktalanság és a lakhatási szegénység már a rendszerváltás óta égető probléma Magyarországon. Sokan és sokféleképpen igyekeztek felszólalni és tenni az érintettek érdekében és nevében az utóbbi évtizedekben. A Város Mindenkié (AVM) aktivistái viszont maguk az érintettek – és szövetségeseik.

Hogy mennyire máshogy működik A Város Mindenkié mint a civil szerveződések többsége, arról már az is ízelítőt ad, ahogy az interjúfelkérésemre válaszoltak. A csoport együtt dönti el eleget tesz-e a felkérésnek, és kit delegál interjúalanyként. Két nap múlva, egyik gyűlésük után kaptam választ: egy érintett és egy szövetséges ül le velem beszélgetni: Gábor és Alexandra.

MINDENKINEK JÁR A LAKHATÁS

Az AVM alapelve hogy a lakhatási jog alapjog. Munkacsoportjaik a probléma különböző szegmenseivel foglalkoznak (lásd az alábbi infografikán).

 Bár a nagyközönség előtt főleg akcióikról ismertek (élőláncok, petíciók, tüntetések), ezek valójában egy-egy folyamat végső állomásai. Akkor nyúlnak ezekhez az eszközökhöz, ha az egyeztetések nem hoztak eredményt.

A szövetséges tagok szakmai tudása és az érintettek gyakorlati tapasztalata alapján döntik el honnan és hogyan fognak neki egy-egy ügynek, melyik helyi döntéshozóhoz fordulnak, vagy mit lépnek ha rendszerszintű problémába ütköznek. Rengeteg belső és külső képzést tartanak. Minden egyeztetésre együtt megy egy érintett és egy szövetséges.

A munkájuknak fontos része a szemléletformálás és a társadalmi párbeszéd tematizálása, beindítása is. Számos olyan folyamat, jelenség részleteire hívják fel a figyelmet, ami elkerüli a többség figyelmét. Egy példa a sok közül: hová vezet a lakcím hiánya. Az albérletben élőknek gyakran nem engedik meg a főbérlők hogy bejelentkezzenek a lakásba. Bejelentett lakcím híján pedig idővel elindul a lavina: nem jutnak szociális vagy egészségügyi ellátáshoz, nem tudják beiskolázni a gyerekeiket. Munkát is nehezebben találnak lakcím nélkül. Így kerülhetnek például egyedülálló anyák olyan helyzetbe, hogy a rendszer,  bár rendelkeznek álllással és lakással, azzal fenyegeti őket hogy intézménybe helyezi a gyereküket.

Az egymásba, mint döntéshozó lénybe vetett hit, ahogy Alexandra megfogalmazta, az egyik alapelv ami meghatározza a szervezetet. Itt mindenki aktivista, mindenki önkéntes, mondja Gábor. A munka munkacsoportokban folyik, minden csoportnak van egy koordinátora.

Előzmények

A munkacsoportokban folyik az AVM stratégiájában meghatározott munka: a lakáspolitika hiányosságai elleni fellépés, a lakhatási jog törvénybe foglalásáért, vagy az elhelyezés nélküli kilakoltatások ellen folytatott küzdelem (Lakhatás munkacsoport); a hajléktalan emberek hatósági zaklatása és kriminalizációja, valamint a kunyhóban élő emberek jogszerűtlen kilakoltatása elleni harc, a szociális intézményrendszer szolgáltatásait használók bevonása a döntéshozásba (Érdekvédelmi munkacsoport); vagy az otthontalan nők személyes megerősítése, érdekeik képviselete és az őket érintő problémák megoldása (Hajléktalan Nők Egymásért).

Az önsegítő csoportokban a tagok egymást segítve igyekeznek megoldani problémáikat. (Részletes leírás a csoportok munkájáról az AVM honlapján található.)

A hétfői Nagycsoport a központi szervezőerő. Ilyenkor a munkacsoportok segítséget is kérnek más csoportoktól, vagy alcsoportoktól, és a csoportokon kívüli embereket is bevonják.

SAJÁT DEMOKRÁCIA

A demokratikus felépítés és működés nagyon fontos az AVM életében. A stratégiát és a szabályokat együtt döntik el, a munka menete és a döntéshozás pedig mindig követi a demokratikus szabályokat. Sok a szervezeten belüli képzés – nem csak szakpolitikai, vagy az aktivizmus módszertanát érintő kérdésekben, van például moderációs képzés is. Erre azért van szükség, mert minden találkozó úgy néz ki, mint egy moderált beszélgetés.

Egy előre egyeztetett témalistán (napirendi listán) mennek végig – ez az Érdekvédelmi munkacsoportnál pl. 10 oldalas – és a beszélgetést egy moderátor vezeti. Felvezeti a témákat, felszólítja a jelentkezőket, az ún. “spéci moderálás” elvei szerint: “Figyelünk arra, hogy azok kapjanak előbb szót, akik egyébként kevesebbet beszélnek, vagy a társadalmi pozíciójuk miatt kevésbé szoktak megszólalni. Nő előbb kap szót, mint férfi, roma előbb kap szót mint nem roma. Kiváncsiak vagyunk mindenki véleményére.“

Mindenkinek vétójoga van. “Ha van akár csak egy tag, akinek valami nem tetszik és megvétózza, akkor az nincs, azt a dolgot elvetjük.“

A Város Mindenkié a tagokon kívül erős szimpatizáns körrel is rendelkezik. A szervezetnek, de egy-egy munkacsoportnak is van holdudvara. Ezt nevezik hagyma stratégiának. A szimpatizánsok részt vesznek pl. akciókon (mint az élőlánc akciók), vagy önkéntes munkát vállalnak (pl. fordítások). Az AVM munkájához kapcsolódóan születtek már más szervezetek is, pl. az utcán élő embereknek jogsegélyt nyújtó Utcajogász, vagy az Utcából Lakásba! Egyesület, amelynek tagjai önkormányzatokkal együttműködve juttatnak lakásba embereket. A lakók önkéntesek segítségével maguk újítják fel új otthonukat.

Tagság

KAMPÁNYOK

A félévente tartott négy napos Elvonulás a Város Mindenkié legfőbb döntéshozó fóruma. “Elemezzük az addigi munkát, feldogozzuk a jövőbeli terveket, időnként átrágjuk a szemléletet meg a nagy stratégiai célokat.“

Az AVM kottája az szervezeti stratégia. A stratégiai célokat az Elvonulásokon bontják le kampányokra. Ezeket a kampányokat építik, ezeken dolgoznak az elkövetkező hónapokban a munkacsoportok.

Alexandra két példán mutatja be a kampányaikat: a szegénység miatti gyermekelvétel elleni kampányt és a közvécékért folytatott kampányt említi. A közvécé általános emberi szükséglet, a Város Mindenkié arra hívja fel a figyelmet, hogy vannak, akiknek kiemelten fontos. Magyarországon jelenleg nincs olyan jogszabály, ami arra kötelezővé tenné a közvécék üzemeltetetését, miközben a közterületre szükségüket végző embereket büntetik.

KÖZÖSSÉG AZ APÁTIA ÉS A KIREKESZTÉS ELLEN

Miközben a magyar társadalomban éppen csődöt mond a demokrácia és a közösség, a Város Mindenkié egy demokratikus társadalom és egy erős közösség kicsiben. Olyan mintát ad, ami egyre több követőre találhat; talán az a legjobb válasz az országban történő leépülésre, ha egyre több hozzájuk hasonló közösség jön létre és követi a módszereiket. Ezért jött létre a a Közélet Iskolája.

Ahogy Gábor szemléletesen elmondja, a csoport megtartó ereje gyógyír az apátiára. A szegénységbe élőket, a hajléktalan embereket egyre inkább kitaszítja a társadalom. Hibáztatja és kriminalizálja őket, miközben teljesen hamis képet mutat róluk. Valójában a hajléktalan emberek több mint a fele dolgozik, de egyre nehezebben találnak munkát. Ördögi kör: nem alkalmazzák szívesen, például arra hivatkozva, hogy nem tudja kipihenni magát. Amikor a hajléktalansághoz vezető útra lép, a kapcsolati tőkéje szűnik meg az embernek. Férfiaknál gyakori első lépés a lejtőn a válás.

A rendszer gyakran a bántalmazott nőket is a hajléktalanság felé sodorja. Ahogy Alexandra mondja, a magyar szociális rendszer egyik “ékköve”, hogy a bántalmazó kapcsolatból nem a bántalmazót emelik ki. A bántalmazott nők és a gyerekek kerülnek ilyen-olyan szűkösen és akadozva működő intézményekbe, ahonnan gyorsan az utcára lehet jutni. Jobb esetben egy albérletbe, ahol meg lakcímük nem lesz, ami megintcsak a gyerek kiemeléséhez vezethet.

Bizonyos társadalmi csoportok jobban ki vannak téve annak, hogy hajléktalanná váljanak. Akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben hogy a környezetük megtartsa őket, azok nagyon könnyen indulnak el a lejtőn. Az egyre láthatóbb társadalmi egyenlőtlenségek miatt lejjebbről könnyű még lejjebb csúszni.

“Ez egy olyan játék aminek a végkimenetele az, hogy belehalnak az emberek a szegénységbe.“ Az AVM is vesztett már el nem egyet a tagjai közül. “Negyven-ötvenéves emberekről beszélünk, akiknek még ugyanennyi járt volna.“

A Város Mindenkié aktivistái, érintettek és szövetségeseik 2009 óta dolgoznak együtt a lakhatási szegénység megszüntetésén. Helyi döntéshozókkal tárgyalnak, ajánlásokat fogalmaznak meg döntéshozóknak, petíciókat indítanak, rendszeresen rendeznek menetet a lakhatáshoz való jogért, kilakoltatásokat akadályoznak meg, akciókat tartanak, tiltakoznak, képzésekeket tartanak, és egyedi eseteknél segítenek.

Több alkalommal is készült róluk riport, videó, meghívták őket rádió és tévéműsorokba, megszokták és jól kezelik a médiajelenlétet.

Az idén azonban az eddigieknél bensőségesebb, mélyebb betekintést nyerhetünk az életükbe. A csoport egyik tagja, Bihari László filmes és csapata, a Zöld Pók Alapítvány különleges dokumentumfilmet forgatott róluk. A No Country for the Poor most debütál az ARTE műsorán Németországban és Franciaországban.